Bemutatkozás

nyekijozsef_320_320
Bojadera, a háttérben Mahóca.
 
József Attila: Óda
(részlet)

Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.
Nézem a hegyek sörényét -
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a szél.
És a törékeny lombok alatt
látom előrebiccenni hajad,
megrezzenni lágy emlőidet és
- amint elfut a Szinva-patak -
ím újra látom, hogy fakad
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés.
Mintegy órás lovaglásra vagyunk Lillafüredtől, ahol a költőt megihlette a táj szépsége. Mi persze szerencsésnek is mondhatnánk magunkat, mert naponta kapunk csókot a múzsánktól – e gyönyörű tájtól – de minket ez mindig lóra kapásra serkent. Nem tudjuk úgy átlovagolni az erdei kisvasút girbe-gurba sínjeit, hogy ne képzelnénk el a szorgalmas erdei munkásokat a régi kisvasút képzeletbeli rakoncás kocsiin, amint Mahócáról Miskolcra szállítják a fát.
A szűk kanyarokban letekintenek a meredek szurdokokra, ahonnan csíkos kismalacok szaladnak felfelé az anyjuk után védelmet remélve. Védelmet rejt ez az erdő, a Bükki Nemzeti park északi része a vadmalacoknak, a muflonoknak, az őzeknek és szarvasoknak és megannyi vadnak, akiknek ez az otthonuk. Védelmet rejt ez az erdő, annak a magányos és társasági lovasnak hajnal hasadtától az éj beköszöntéig, aki megfásulva a városi lét nyomasztó szürkeségétől át akarja gondolni a lényeget újra és újra. Megtalálni a nyugalmat, a harmóniát, összhangban a természettel, melyben itt otthon érzik magukat a lovaink is. Csodálatos lovakat ismerhetünk meg Mahócán: az egyedi szépségű magyar Furioso-tól az ősi legendák lováig, a türkmén Ahal –Tekéig.
Nyéki József
 


© 2005 Az oldalon szereplõ összes szöveges és képi információ az oldal fenntartójának tulajdona! Az oldal üzemeltetését a Rivendel Kft végzi.